Mikor szükséges alvásdiagnosztikai vizsgálat?

Az alvászavarok a felnőtt lakosság mintegy egyharmadát érintik, s ezen páciensek fele problémáját súlyosnak ítéli meg. Ugyanakkor tény, hogy - bár az altatók felírása szinte "rutin mozdulat" az orvosi gyakorlatban -, az alvással kapcsolatos panaszokkal a betegek általában nem fordulnak orvoshoz, illetve a szakemberek nem kérdeznek rá ezen problémákra.

Úgynevezett inszomniáról beszélünk, ha az alvás mennyisége, minősége vagy időzítése szenved zavart. Ha azonban ennél pontosabban szeretnénk fogalmazni, értelmezhetjük az inszomniát panaszként, valamely betegség tüneteként, vagy önálló kórképként. Ugyanakkor egyre több kutatási adat utal arra, hogy az inszomnia bizonyos betegségek (depresszió, szorongás és alkoholizmus) kialakulásának predikítv tényezője.

Az alvászavarban szenvedők egyharmadánál-felénél kimutatható pszichés betegség áll fenn, s harmaduknál tapasztalható szomatikus jelenség. Az életkor előrehaladtával egyre nagyobb valószínűséggel alakulnak ki alvással kapcsolatos panaszok, inszomnia és más primer alvászavarok (alvás alatti periodikus lábmozgás-zavar, alvási apnoe szindróma, bizonyos paraszomniák) előfordulása is gyakoribb. Természetesen a testi betegségek, neuropszichiátria kórképek, gyógyszerek, mozgáskorlátozottság, mozgáshiány és sok egyéb tényező mind hozzájárul a központi idegrendszer működéséből adódó csökkent "alvási képesség"-hez.

Az inszomnia tehát népegészségügyi problémát jelent. Az alvászavarok mind egyéni, mind társadalmi szinten jelentős következményekkel járnak. Az alvászavarok felismerése és megfelelő kezelése javítja az életminőséget és jelentős költségmegtakarítással jár.

Inszomniás panaszok esetén általában nem szükséges alvásdiagnosztikai vizsgálat. Egyes tisztázatlan etiológiájú panaszoknál szakirányú kivizsgálás, szakorvosi konzílium szükséges, elsősorban feltételezhetően pszichiátriai, neurológiai eredetű alvászavar vagy alvás alatti légzészavar esetén.

Az akut, átmeneti inszomniás panaszok egy része a kiváltó ok megszűnése után spontán elmúlik. Bizonyos esetekben azonban indokolt a páciens továbbküldése alvásrendelésre, ahol a szakemberek szükség esetén elvégzik az alvásdiagnosztikai vizsgálatot.

Ez a következő esetekben javasolt:

• krónikus alvászavar
• primer alvászavarok gyanúja, alvás alatti kóros jelenségek (alvás alatti periodikus lábmozgás-zavar, apnoére utaló horkolás, paraszomniás jelenségek, tartós cirkadián zavar)
• alvás alatti "arousal" zavar pl. epilepszia diagnosztizálása
• bizonytalan diagnózis
• sikertelen terápia
• gyógyszer hatásának vizsgálata, utánkövetés

A poliszomnográfiás vizsgálat során az alábbiakat vizsgálják:

• elalvási latencia
• teljes alvásidő
• alváshatékonyság
• alvásfázisok megoszlása, alvásciklusok
• REM latencia
• elalvást követő ébrenlét időtartama
• mikro-ébredések, "arousal"-ok száma
• alvás alatti légzésminta
• pulzus, oximetria
• lábmozgások, tesztmozgások száma
• testhelyzet változása
• (szükség esetén videofelvétel az alvás alatti patológiás jelenségek monitorozására)