|
A háziorvosi gyakorlatban a leggyakoribb alvással kapcsolatos panasz minden bizonnyal az ÁLMATLANSÁG (INSZOMNIA), hiszen a legóvatosabb becslések szerint is a népesség minimum egyharmad szenved álmatlanságban (bizonyos vizsgálatokban a népesség 65-66 %-át találták érintettnek). Az álmatlanság tünet. Lényege, hogy az alvás nem felel meg alapvető funkciójának, folyamata megzavart, tartama megrövidült, s nem vezet a szellemi-fizikai készenléti állapot restorációjához. Az inszomnia az elalvási, és/vagy átalvási képesség zavara, amely legalább egy hónapig fenn áll, és napközbeni mentális deficit tünetekkel, stressz-szel és/vagy aluszékonysággal jár. Primer inszomniákról akkor beszélünk, ha az alvászavar nem függ össze más (szomatikus, belgyógyászati, pszichiátriai) betegséggel. Mielőtt a leggyakoribb inszomnia típusokat egyenként áttekintenénk, összefoglaljuk az inszomniák kezelésével kapcsolatos általános alapelveket, hangsúlyozva, hogy ez nem jelenti azt, hogy nem kell törekedni az ok pontos kiderítésére, s az ennek megfelelő célzott terápia alkalmazására.
Mikor kell az inszomnia kezelésére gondolnunk?
Az álmatlanság a hét több mint 4 napján jelentkezik Jelentős minőségi zavarokat okoz a nappali tevékenységben (álmosság, aluszékonyság, a szellemi teljesítőképesség romlása) Az elalváshoz szükséges idő meghaladja a 30 percet (elalvási inszomnia, az esetek 20%-a) Az alvást legalább három tudatosult ébredés szakítja meg (átalvási inszomnia, 60-70%) Az ébredés a megszokottnál legalább egy órával korábban következik be (ébredési inszomnia, 10%)
|
|